Megismerkedés A. S. meséivel Puskin, az olvasó lenyűgöző és varázslatos világban találja magát. Ezek a csodálatos művek tükrözik a szerző szeretetét az orosz népmondák, legendák, dalok iránt, népe története iránt. Puskin élete jelentős részében meséken dolgozott.
A kutatók számos forrást azonosítottak, amelyekből Puskin inspirációt merített és témáit kereste meséihez. Ismeretes, hogy az író sok időt töltött történelmi információk gyűjtésével és levéltárakban végzett munkával. Ezek az anyagok nemcsak az orosz történelem vezetőinek, a cároknak és a katonai vezetők életét tükrözték, hanem értékes információkat is tartalmaztak a közönséges orosz nép életéről. Sok olyan részlet, amelyet Puskin a történelmi leírásokban talált, tükröződik a mesékben.
Mikhailovskoye faluban töltött élete során Puskin nem egyszer vett részt népünnepélyeken, vásárokon töltött időt, vegyesen a hétköznapi emberek tömegével. Itt népdalokat és meséket hallgathatott meg, amelyeket a vak koldusok adtak át a hallgatóságnak. Alkalmas szavak, élénk képek és pontos összehasonlítások belemélyedtek az író lelkébe, és a jövőbeni művek alapjává váltak.
Gyermekkorban és serdülőkorban Puskin nagyon ragaszkodott dadájához - Arina Rodionovnához. Egyszerű paraszti jobbágy lévén a dada gyakran mesélt Alexander mesékből, amelyeket sokat tudott. Az esték Arina Rodionovna által előadott népmesék hallgatásával teltek, Puskin tartotta a legnagyobb jutalmat. „Milyen örömet okoznak ezek a mesék! Mindegyik egy vers! - írta később. Érettebb korban az író gyakran kérte a dadust is, hogy meséljen neki egyedi meséket.
Az orosz népi szellemtől átitatott híres mesék, Puskin szinte egész alkotó életében, 1834-ig komponált. Az irodalomtudósok ezeket a műveket inkább két csoportra osztják. A korai meséket a szerző 1825 előtt írta. A későbbiek, amelyekből az olvasók éppen a papról és munkásáról, Baldáról, Saltan cárról, a halászról és a halakról, az aranykakasról értesültek, Puskin munkájának érettebb időszakába tartoznak.
A kutatók és a kritikusok egyetértenek abban, hogy Puskin korai mesekölteményei nem tükrözik az író munkájának valódi nemzetiségét, amely az irodalmi tevékenység érett időszakára jellemző. Nehéz itt megtalálni az emberek törekvéseinek és érdekeinek kifejezésének jeleit. Az első meséken dolgozva a szerző csak az orosz emberek szóbeli kreativitásának bizonyos módszereit próbálta tudatosan beolvasni és minőségileg átdolgozni.
De még a mesealkotás korai szakaszában Puskin arra törekedett, hogy lehetőség szerint használja a népmesék egyes elemeit, jellegzetes beszédmintákat, mesemotívumokat és a szereplők nevét. Pontosan ugyanígy, a 19. század elején a szó más orosz mesterei megalkották mesekölteményeiket.
1825 után Puskin munkájában fokozatosan átállt a realizmusra. Arra törekszik, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, megértse eszméiket, álmaikat és ősrégi törekvéseiket. Lépésről lépésre kidolgozta leendő meséinek cselekménysorait, többször korrigálva a szövegek elrendezését, és kíméletlenül lecserélve az egyik képet egy másikra. Az író ugyanakkor igyekezett aktuális társadalmi témákat érinteni, nem feledkezve meg az egyszerű emberek erkölcsi eszméiről sem. A népművészet ilyen elmélyülésének eredményeként számos Puskin mese született, amelyek bekerültek az orosz és a világirodalom "aranyalapjába".
