A feszültségstabilizátor pótolhatatlan, ahol állandó "ugró" feszültség van; stabilizált tápegység segít megtakarítani a drága elektronikai berendezéseket és háztartási készülékeket. A gyártók manapság sokféle ilyen hasznos eszközt kínálnak. Melyiket válasszuk?
A stabilizátoroknak több fő típusa van, amelyek mindegyikének megvan a saját működési elve, ellentétben a többivel. A gyakorlatban, amikor feszültséget juttatnak egy vállalkozáshoz, gyakran többféle stabilizátort használnak, ami elősegíti a berendezések sokféle kiváló minőségű áramellátását. A mindennapi életben általában egy bizonyos típusú eszközt használnak.
Ferrorezonáns stabilizált feszültségforrások
Század hatvanas évei óta ismert. A működéshez a mágneses erősítés elvét alkalmazzák, amikor a transzformátorok ferromágneses magjait, fojtótekercseket, amikor a tekercsükre feszültséget adnak, mágnesezik. Ez lehetővé teszi a viszonylag nagy válaszsebesség elérését (legfeljebb 100 ms) a hálózati feszültség túlfeszültségei alatt. A beállítási pontosság legfeljebb 1% lehet. Az ilyen stabilizátorok fő előnye a stabil működés lehetősége a -40 + 60C tartományban. A ferromágneses feszültségforrás korábban megnövekedett zajt mutatott, a stabilizációs szint függ a terheléstől, de most ezeket a hiányosságokat megszüntették. Az ilyen típusú stabilizátorok széleskörű használatát a mindennapi életben akadályozza a magas ár, a viszonylag nagy méretek.
Szervo (vagy elektromechanikus) stabilizátorok
A működés elve mechanikus; a felhasználónak kézzel kellett beállítania a feszültséget a kívánt értékre egy szabályozó és egy jelzés (voltmérő leolvasás) segítségével. Erőteljes reosztátot (változó ellenállás, ellenállás) használtak szabályozóként, amely mentén a csúszka mozgott. A reosztát tekercsének egyik vagy másik pontjára helyezve lehetővé vált a kimeneti feszültség szintjének megváltoztatása. Később a készüléket továbbfejlesztették, és a sebességváltóval ellátott motorhoz csatlakoztatott elektronikus eszközt elkezdték "bekapcsolni" a beállításba. Az ilyen eszközök fő előnye a nagy pontosság (legfeljebb 0, 003%). A mínuszok közül megjegyezhetjük az elektromos motor által keltett zajt.
Elektronikus (vagy lépcsős) stabilizátorok
A leggyakoribb hangszertípus. A munka lényege, hogy különféle autotranszformátor tekercseket kapcsoljon mechanikus relé vagy elektronikus egység segítségével (tirisztorokat, triakokat használnak elektronikus kapcsolóelemként). A modern modellekben mikroprocesszort használnak, amelyet speciális módon programoznak, ami magas szintű működést biztosít - 10-20 ms. Az elektronikus stabilizátor a bemeneten jelentős ingadozásokkal állítja elő a szükséges feszültséget: 110-től 290 V-ig. A hiányosságok közül kiemelkedik az alacsony stabilizációs pontosság (10%); de ez csak az olcsó eszközökre igaz. A fejlettebb modelleknek nincs ilyen hátrányuk; az autotranszformátor tekercselésének (lépéseinek) számának növekedése miatt a pontosság elérheti az 1% -ot és magasabb is.
