A "vékony világ jobb, mint egy jó háború (vagy veszekedés)" mondás elég gyakran hallható. Tehát azt mondják, hogy annak bizonyítására, hogy a nyílt konfrontáció nem mindig előnyös, igaz, ott jobb, ha semleges hozzáállást tartunk fenn egymáshoz - a "rossz békét".
Ez a kifejezés mind a politikában, mind a nemzetközi kapcsolatokban, mind az emberek közötti kommunikációról szól.
Politikai jelentés
Valójában a háború mindig gonosz, elkerülhetetlen veszteségek és áldozatok, néha helyrehozhatatlanok mind a támadó, mind a védekező oldal számára. Az országok közötti kapcsolatok fenntartása a diplomáciai keretek között lehetővé teszi e szerencsétlenség elkerülését, kompromisszumok és akár együttműködési módok megkísérlését legalább néhány kérdésben.
És nem is olyan fontos, ha az államok politikája ugyanakkor alapvetően különbözik egymástól, ha felépítésük és belső rendjük egymással ellentétes - mindenesetre a béke megőrzése, még a "rossz" kapcsolatok is, bár nem barátságosak, de toleráns, sokkal előnyösebb, mint egy nyílt katonai konfliktus.
Elég csak felidézni a hidegháború korszakát, amikor a szocialista és a kapitalista tábor országai szembesültek egymással. Igen, mindkét fél potenciális ellenségnek tekintette a másikat, kész volt nyílt konfrontációba lépni, de az országok vezetőinek volt bölcsességük, hogy ne kezdjenek nyílt katonai konfliktust, amely óhatatlanul globális katasztrófává válik.
Az emberi jelentés
Az interperszonális kapcsolatokban a semleges, toleráns egymás iránti attitűd fenntartása szintén a legtöbb esetben előnyösebb, mint egy nyílt veszekedés. Lehetetlen mindenkinek tetszeni, és mindig akad valaki, akinek nézetei, viselkedése vagy életmódja bosszant. Jó, ha véletlenszerű emberekről van szó, de mi van a kollégákkal vagy akár a rokonokkal? Tényleg bölcs lenne velük "háborúban" kezdeni?
Sokkal bölcsebb azoknak cselekedni, akik toleránsak mások hiányosságaival és gyengeségeivel szemben - ez lehetővé teszi, hogy elkerülje a veszekedéseket és konfliktusokat, fenntartsa legalább a jó kapcsolatok külső megjelenését, és ezáltal megmentse idegeit és erejét.
Természetesen egy veszekedés motiválhatja a kommunikáció során felmerülő néhány probléma megoldására. De a "jó veszekedés (vagy háború)" inkább nem konstruktív, hanem pusztító konfliktus, amelynek célja a meglévő kapcsolatok és kapcsolatok végleges megsemmisítése, egyetlen kő megmaradása nélkül.
A konstruktív konfliktus segít felismerni a nézeteltéréseket, és arra ösztönzi őket, hogy oldják meg azokat.
Tehát akkor érdemes "jó háborút" kezdeni, ha az emberrel való kommunikáció, valamilyen módon nem kielégítő, általában fontos és jelentős? Nem jobb türelmesnek lenni, és megpróbálni elfogadni partnere cselekedeteit és személyiségjegyeit, ahogy vannak? Sőt, ha nem csak folytatja az irritációját, hanem megpróbálja megérteni, miért lett ilyen egy ember, és miért cselekszik így vagy úgy, akkor ésszerű magyarázatot találhat.
Általános szabály, hogy az ember megértésének legjobb módja az, ha megpróbálja elképzelni magát a helyén, "a cipőjében".
A megértés pedig az elfogadás és a megbocsátás első lépése.
